Valamikor tavaly kezdődött.
Garay Évivel sokat keresztezte egymást az utunk, és egyszer csak felhívott, hogy szeretne velem beszélgetni egy kicsit. Bevallom elképzelésem sem volt arról, hogy miről. De nem is ez a lényeg, mert találkoztunk és felvázolta, hogy mit is csinál a Gyökerek és Szárnyak (GYSZA) és hogy ő is szeretne Békéscsabán egy ilyen alapítványt. Arról kérdezett, hogy mi a véleményem erről, hogy aminek a tagja vagyok, az hogy működik, hogy van-e realitása, hogy kik lehetnének a tagok, hogy ez mitől lehetne jó és így tovább… Tetszett, de akkor még nem láttam át, hogy mit is akar pontosan. Hogy az alapítványnak milyen szerepe lenne, hogy hogyan tovább.
Aztán eltelt egy kis idő, Évi sok mindenkivel beszélgetett és egyre inkább látta, hogy kik tartanak vele, ki lesz társa ebben a kihívásban. Szerintem az, egy kihívás, amely rengeteg meglepetést hordoz magában, és most csak pozitív értelemben értem. Hiszek egy olyan világban, ahol a sok jó ember, ha csak egy kicsit tesz a közösségért, akkor már megérte minden fáradozás. Szóval ennyi kitérő után, találkoztunk, azok, akik az első körben maradtak és láttak fantáziát ebben az egészben. Elkezdtünk találkozni és beszélgetni, megismerni egymást és a GYSZA működését.
Sokszor találkoztunk mire végre összeállt a 6 fős csapatunk. Ennyien maradtunk. 6 tenni akaró, jó közösséget szervező ember, akik elfogadtak egy kihívást és most kezdik az igazi munkát. Eddig álmodoztak, most a munkán a sor. A tét pedig egy olyan hely, ahol érdemes a jövőt tervezni, ahol jó itthon lenni, ahol az álmaink valóra válhatnak.
Kriskó Edina
Megjegyzések
Megjegyzés küldése